• Telefon : 49 542 180
18feb
2018
0

Tisztelettel várunk minden érdeklődőt dokumentumfilm vetítésre

A GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány és a SZSZC Tiszaújvárosi Brassai Sámuel Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája tisztelettel hív és vár minden érdeklődőt Gúth Zoltán tiszaújvárosi Gulág túlélő életét bemutató dokumentumfilm vetítésre. A film megrendítő, igaz történetet idéz fel a Szovjet kényszermunkatáborok világáról, ahol magyarok százezrei veszették életüket.

Időpont: 2018. február 22. 16 óra

Helyszín: iskolánk aulája

Filmbemutató Tiszaújvárosban

Több kötetnyi visszaemlékezés, versek, régi megkopott orosz nyelvű igazolvány tanúskodik arról a sorsról, amiben Gúth Zoltánnak sok százezer magyar társával együtt osztoznia kellett a második világháborút követően a Szovjetúnió kényszermunkatáboraiban. A Szovjetek mindenféle indok nélkül fogták el és külték a táborrendszerbe a magyar állampolgárokat. Civilként szinte csak a véletlen döntötte el, hogy ki kerül több éves munkaszolgálatra a háborút követően. A táborokban a szovjet rendszer bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, illetve más okokból elhurcoltakat kemény fizikai munkára fogták, napi 10-12 órát dolgoztatták őket, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. A „malenkij robotra” elhurcoltak először Magyarország területén gyűjtőtáborokba, majd átmenőtáborokba kerültek. Innen több hetes, marhavagonokban történő szállítás után érkeztek meg az életben maradottak a szovjet lágervilág mintegy kétezer táborába. Több százzezer magyart nyelt el a Szovjetunió egész területét behálózó Gulág birodalma. Akik túlélték, csak az 1950-es évek első felében hagyhatták el a Szovjetuniót. Sokan azonban még a büntetés lejárta után sem térhettek haza családjukhoz, hiszen a magyar határon az államvédelmi hatóság emberei fogadták őket. Egy részüket internálták, mások hazamehettek, de őket is titoktartásra kötelezték. A rendszerváltásig hallgatniuk kellett.

Gúth Zoltán Károly 1929. november 1-jén született Maglódon. Édesapja villamosvezetőként dolgozott Budapesten. Édesanyját egy orvosi műhiba miatt még gyermekként elvesztette. Három testvére közül csak ketten élték meg aa felnőttkort. Gúth Zoltán 12 évesen levente kiképzésben részesült, és a kereskedelmi iskolát is elkezdte 12 évesen, utóbbit azonban a II. világháború miatt nem tudta befejezni. 15 éves korában a likőrgyárban kellett munkát vállalnia, Budapest bombázásakor pedig már egy hadiüzemben dolgozott. A város ostromakor rövid időre szovjet hadifogságba is került, ám innen fiatal kora miatt hamar kiszabadult. 1948 május elsején került a szovjet katonák fogságába miután Csap állomáson egy barátjával útbaigazítást akartak kérni egy szovjet tiszttől. Gúth Zoltán 6 és fél éven keresztül nem térhetett haza a szovjetunióból. Tiltott határátlépés miatt kellett a gulágon dolgoznia, ám a büntetés lejártát követően sem térhetett haza mivel semmilyen hivatalos irattal nem rendelkezett, így a szibériai Angarszkban kénytelen volt kolhozokban dolgozni hogy legalább élelemhez jusson.

A gulágon Gúth Zoltánt a Szibériai Angarszkban építkezéseken dolgoztatták. Mivel nem volt szakmája, de jól tudott rajzolni, festő munkát bíztak rá, majd egy erdőirtáson fakitermelést és útépítési munkát kellett végeznie a szibériai hidegben.

Gúth Zoltán még a GULÁGON töltött idő alatt megpróbálta felvenni a kapcsolatot a családjával és a magyar nagykövetséggel, hogy büntetése lejártát követően haza tudjon utazni, ám választ sehonnan sem kapott. 6 és fél éven keresztül volt Szibériában, megjárta az ungvári börtönt, az angarszki kényszermunkán fakitermelésen és építkezéseken volt kénytelen dolgozni, és véleménye szerint csak annak köszönheti, hogy haza tudott jutni, hogy soha nem adta fel a reményt és további börtönéveket kockáztatva is kereste a kapcsolatot a családjával és a hazájával.

Forrás: A Gulág-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány

 

 



Nincs hozzászólás

Hozzászólok