• Telefon : 49 542 180
18ápr
2016
0

Szociopoly – interaktív színházi társasjáték a Brassaiban

2016. április 5-én iskolánkban került megrendezésre a Szociopoly interaktív színházi társasjáték, a Mentőcsónak és a „GYERE” Gyerekesély Egyesület közös produkciója, amelyen az iskola diákjai és tanárai mellett a helyi gimnázium tanulói és oktatói is részt vettek.

Az érzékenyítő előadás célja a szegénységgel kapcsolatban kialakult előítéletek felszámolása.

Ma Magyarországon a szegénység mintegy másfélmillió embert érintő probléma, a hivatalos adatok szerint minden negyedik gyerek szegény családban nevelkedik, akiknek a szolidaritás helyett nagyon gyakran a kirekesztéssel és a szegényellenes közhangulattal kell szembesülniük. Mint minden előítéletet, ezt is a tapasztalatok hiánya és a torzított információk táplálják

Vajon igaz-e az, hogy a szegények többsége nem akar dolgozni? A segélyekből tényleg jobban meg lehet élni, mint a munkából? A sok gyerek vállalása alkalmas arra, hogy a szegény családok megélhetési forrása legyen? A segélyek valóban a kocsmában kötnek ki?

Az ilyen és hasonló kérdésekre sokaknak kész válasza van, pedig a legtöbbjüknek nincs tapasztalata arról, hogy mit is jelent ma Magyarországon szegénynek, hosszú évek óta munkanélkülinek lenni. A szakemberek kivételével kevés embernek vannak ismeretei a segélyezési rendszerről, az uzsoráról, a feketemunkáról.

Elsősorban az előítéletek felszámolása volt a célja a társasjátékot kitaláló társadalomkutatóknak. Egy olyan játékot szerettek volna kidolgozni, ahol az emberek virtuálisan átélhetik a szegénység adta anyagi korlátokat, azt a feszültséget, hogy az életben maradáshoz szükséges kiadásokra sokszor már a hónap közepén sincs pénze az embereknek, hogy a forrásokhoz jutás lehetőségei sokak számára mennyire szűkösek.

Fábián Gábortól, a darab rendezőjétől származott az ötlet, hogy a társasjáték színházi eszközök segítségével interaktív játékká váljon.

A történet a mai magyarországi kistelepüléseken élő szegény családok életéről szól.

A falu lakói – akiket a diákok személyesítettek meg – négy hetet játszottak végig, ami alatt meg kellett élniük a játék adta keretek között: két gyereket nevelnek, munkanélküliek, esetleg közmunkára vagy alkalmi munkára számíthatnak, de minden héten be kell vásárolniuk, ki kellene fizetniük a lakásuk rezsijét, illetve az esetlegesen felmerülő más kiadásaikat is. A játék elején megkapták az összes olyan segélyt, támogatást, amihez ma Magyarországon egy ilyen család hozzájuthat, és döntéseket hozhattak kiadásaikról és bevételeikről, de természetesen a véletlen is befolyásoló tényezővé vált olykor.

A hónap napjait jelző táblán haladtak a diákok alkotta családok, miközben színészek mutatták be rövid jelenetek keretében a falu nevezetesebb lakóit: az uzsorást, a rendőrt, a polgármestert, a postást, a tanítónőt, a védőnőt. Szintén a színészek, illetve a játékmester adtak tájékoztatást azokról az adatokról, tudományos eredményekről, jogszabályokról vagy hétköznapi tapasztalatokról, amelyek segítettek megérteni, hogy miért is fordul egy család az uzsoráshoz, milyen feltételekkel kaphatnak közmunkát, miért kényszerülnek falopásra, hogy mennyi napszámért lehet ma feketemunkát vállalni, mennyi élelmiszert lehet ennyi pénzből vásárolni stb.

Ha a játékosok átélik, hogy csak rossz alternatívák közül választhatnak, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van esély arra, hogy az intolerancia helyett a szolidaritást válasszák.

Iskolánkban a Miskolci Nemzeti Színház színészei: Varga Andrea, Fandl Ferenc és Farkas Sándor Hadházy Ildikó játékmester vezetésével adták elő a darabot.

A program szervezője: Pázmándi Henriett



Nincs hozzászólás

Hozzászólok